Dianna: A Sárkánysziget
Első fejezet
A nap erősen tűzött az aszfaltra a Berkeley középiskola előtt.
Még az utca másik feléről is hallani lehetett a csöngő hangos visítását, ami az utolsó óra végét jelezte. A diákok egyszerre özönlöttek ki a piros, kétszárnyú ajtón ami egyet jelentett a szabadsággal. Igen. Abban az évben ez volt az utolsó csöngetés, ami jelezte a diákoknak, hogy elérkezett a nyári szünet ideje.
Mindenki nagyon boldog volt. Az addig csöndes kis utcát ellepte a diákzsivaj, a nevetés és kiabálás egyvelege. Kis csoportokba verődtek, hogy megbeszéljék egymással, ki hol fogja tölteni a nyarat és mit fog csinálni. Egy fél óra múlva kocsik gördültek ki az iskola parkolójából. Voltak diákok akiket a szülei vittek haza míg mások - általában a középiskola nagymenői, a végzős srácok - nyitott tetejű piros Cabrióval vagy Ferrarival vonzották magukhoz a pomponlányokat.
Ebbe az iskolába járt az a hat barát is akik akkor még nem is sejtették, hogy ez a nyár egészen más lesz számukra mint a többi. Mivel már általános iskolás koruk óta együtt töltöttek minden nyarat, ez az idén sem lehetett másképp.
Iskolaidőben azzal az ürüggyel mentek föl egymáshoz, hogy tanulnak, csak hogy a szüleik ne gyanakodjanak. Most viszont nem kellett semmilyen kifogás ahhoz, hogy a délutánt azzal töltsék, hogy a padláson régi dobozokat és fényképeket nézegessenek. Meg kell hagyni elég furcsa módja ez a szórakozásnak. Ők azonban mit sem törődtek azzal, hogy beilleszkedjenek a menő táborba. Mindig is kilógtak a sorból, de ez őket egyáltalán nem zavarta.
-
